Elhull a virág, eliramlik az élet.
2008 január 31. | Szerző: Örökmozgó Rágcsáló
Ma jó napom volt!
Ezért van is kedvem kicsit elmélkedni, tudom ez nem érdekel sok mindenkit, hogy én ma boldog voltam, de azért csak azért is elmondtam!! ^^
Amiben élünk az a saját kis világunk, egy egyéni, intim Világ ami csak a miénk, senki nem tud róla csak akikkel együtt Élünk…igen ez a MI ÉLETÜNK!
A Te életed, az Én életem, az Ő élete…mind mind egy külön történet…nincs közöd a másikhoz, max annyi, hogy egy bolygón létezel vele, egy levegőt szivsz vele, amitől nagy szerencsédre nem fogsz -valószínűleg- TBC-t kapni…
DE..és hangsúlyozom DE!!!
DE, nem gondolsz bele abba, hogy vajon mi zajlik kint a nagyvilágban, egész Európában, Amerikában, Ausztráliában und so weiter…
Vajon ott mi zajlik, hogy peregnek az élet percei, hogy alszanak ki az Élet gyertya lángjai, és hogyan gyulladnak ki új fények az Élet Ösvényén…
Minap mutattak nekem egy honlapot… (link: http://www.breathingearth.net/ ) és arra döbbentem rá, amit eddig soha, de soha nem figyeltem, nem vettem észre.
Az én tragikomikus kis világomon kivül is van élet…és igenis olvad az a viasz és cseppen le a jéghideg semmibe és dermed meg, míg a lángja forrón tüzel, s lágyan fénylik több milliárd gyertyával egyetemben…
Egy élet körforgását láttam…megdöbbentő és csodálatos.
Magyarországon minden 4 percben meghal egy ember, és minden 5.4 percben születik egy… és ez igy megy a világban… 5 percen belül több mint 200 ember hal meg a világban és több mint 500 születik…csodálatos, és borzasztó!
Hihetelen egy körforgás, születnek és meghalnak, egy ember meghal születik helyette 3 új… egy gyertya kialszik, s kigyullad újabb három..
Az én gyertyám vajon hol tart? Felénél? Negyedénél?
…és azok az emberek akik sorra halnak meg a nagyvilágban vagy itt Magyarországon vajon, hogyan, milyen körülmények között, melelttük vannak a szereteik, vagy magányosan térnek véglegesen nyugovóra, vagy üvöltve kínok között, vagy csendben nyugalommal elszenderednek?
Lehet, hogy ez egy bizonyos értelemben pofátlanság, hogy érdekelnek ezek a történések, de akkor is érdekelnek…ha tudnám elborzadnék minden egyes hírtől, hogy ki, mikor, és hogyan… de nem tudom, ezáltal hajt a kíváncsiság.
Miért halnak meg emberek? Miért születnek? Miért áll fenn örökké ez az arány, hogy több ember jön, mint amennyi távozik?
/Márai Sándor/
Jövőkép?
2008 január 30. | Szerző: Örökmozgó Rágcsáló
Érettségi előtt állok…már nem sok idő és elérkezik az idő, hogy bebizonyitsam érett vagyok az életre. Ez hülyeség..na mind1…nem csak ez fogja befolyásolni az elkövetkezendő életemet.
Rettegek, mert nem tudom, hogyan, hova tovább??
Kételyeim vannak mert mi vagyok? Tehetségtelen?
Elkeseredett vagyok mert szürke köd emészti el a jövőmet amit eddig elképzeltem épitgettem…
A családom nem a legmegfelelőbb arra, hogy segitséget nyujtsanak abban mi is lesz szerencsétlen csori lányukból…leginkább valami csőlakó én ugy látom…kezdem látni…
Szeretnék művészi pályán maradni, de nem akarok főiskolára menni mert nem nagyon csipem ezt a tanulás dolgot, meg nem is megy annyira…
De kül. meg itt az érettségi amit..áááhh… inkább hagyjuk csak rohadtmód félek tőle. Komolyan olyan, mintha…, nem is tudom, de a Világ legrettegettebb démonával kellene megküzdenem életre- halálra.
Szóval félek…és minderre ma jöttem rá…
Iszonyat nagy keserűség lett rajtam úrrá amikor még azt is megkaptam sms-ben h sajnos az Urammal sem találkozhatom..
Ezen a héten nem is látom…vagy nemtudom még, de nagyon ugy tünik…
Tessék, magányos vagyok…mert nincs az a meghitt közelség, amitől nem érezném magam egyedül…
Egész nap a sírás kerülget, de visszatartom…vagy lehet jobb lenne ha kijönne??
Nem tudom..
Túl nagy a stressz? Van aki nagyobbat él át, mint most én…
Egész nap csak egy számot hallgatok, ami kicsit levisz alfába és elgondolkodhatom…
Mi legyek? Hogyan folytassam?
Ha grafikus akarok lenni akkor mennem kell főiskolára…de nem szeretnék!
Tudom, tudom áldozatot kell hozni…de….*nagy sóhaj*
Ha fotós akarok lenni, vannak kapcsolataim, de…mit sem ér az ha nincs papirom róla, mert ugye már mindenről rohadt ficni kell…
Meg különben is, ha veszek egy jó drága minőségi nagyon odarakott gépet és kioktatnak a fotozás furmányos trükkjeiről és miegyébjéről, akkor is kivenne észre?? Ki fedezne fel?? Kinek van szüksége manapság egy fotosra??
Akkor mi van??
Már látom magam előtt…Egy szingli lány leszek, mert mindenki elpártol tőlem, jobbat keresve, lesz egy macskám, én meg a McDonald’s-ban fogom sütni a hambikat, vagy pénztárosat játszani, vagy éppenséggel hajnali 2-től 4-ig takaritani, hogy aztán 6-kor ujra oda menjek, és folytassam a kínlódások sorozatát.
A barátaimmal megszakad a kapcsolatom, egyedül maradok teljesen. Se pasim, se barátok, se pénz, se boldog élet. Aztán lehet felakasztom magam, vagy lehet beveszek egy jó levél fincsi altatót, vagy megcélzom az egyik nekem szimpatikus hidat és úszom egyet a Duna alja felé…és soha senki nem fog megtalálni, mert senkinek nem fogok hiányozni. Utód nélkül halok meg és nem fog más megsiratni, mint az eső…. az eső könnyeket sír az ablakra…
…eléggé kilátástalan és reményvesztett vagyok…
ki tudja…
nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondolj arra, hogy ez
természetes, mert ember vagy. Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát
kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és
szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban. Ez nem csodálatos, hanem
a természet rendje szerint való, ez az egyszerű és természetes. Inkább
az a csodálnivaló, hogy nem érnek mindennap nagy csapások. Ember vagy,
tehát szenvedned kell; s szenvedésed nem tart örökké, mert ember vagy.”
/Márai Sándor/
:D
2008 január 29. | Szerző: Örökmozgó Rágcsáló
Komplikált, agybajos, féltékeny, hisztis…. : A FÉRFI
Lélek lehellet….
2008 január 27. | Szerző: Örökmozgó Rágcsáló
Fáj a szívem mikor levegőt veszek, fáj a lelkem mikor sóhajtok, fáj a testem mikor meghalok….
Elszántság? Anyai gyűlölet?? Vagy lány gyülöli az anyját???
2008 január 23. | Szerző: Örökmozgó Rágcsáló
Egy ember mitől érezhet elszántságot magában h segitsen egy lelkibeteg másik emberen??
Mi az mi az az érzés ami ráviszi erre??
És nekem Ő miért akar segiteni, amikor nem kap tőlem mást csak bántást oktalanul és …nem szándékosan…összezavarodottságomban nem tudom kihez hogy szóljak, s ezért megbántom, sokszor, ugy, hogy ki sem érdemelte. Igen ő a Szerelmem…és óvom magamtól, féltem magamtól! Féltem…
De mégis …miért akar segiteni? Önzetlenség?? Vagy , hogy akkor lehet ez is változik, hogy nem fogom bántani?? Vagy…mert… szeret??? Ő nem szeretne bántani soha…de én akkor miért???? MIÉRT???? A legrosszabb, hogy tudom is, hogy bántom…de ..mégsem kontrollálom magam….
DE… Mi van ha gumiszoba lesz a végem??? Mi van ha tényleg…meghalok legbelül? Mi van….mi lesz…job lesz??
Mien lenne ha nem élnék?? Ezt nem tudhatom…mert Élek…
De hogyan??HOgyan Élek?? Miért Élek?? Mi a célom??
Hogyan Élek?? szarul….
Anyám ellenségének néz! Kurva jó légkör! 18-at betöltöttem, mitkapok?? Szted??? Ja, pontosan…nagy kalap semmit, azt is duplán…!! Se egy rohadt ölelés, se egy rohaggyá meg vagy boldog szülinapot kisköcsög…semmi…ha leköp még annak is örültem volna, mert talán akkor eszébe jutottam….és ezt a tudatomra hozza…tán egy kis pozitivum lett volna…
Mit kapok még mellé…nesze lányom falatozz! Egy öszinte megszólalást!
Minap veszekedtünk az internet miatt!!!! Számomra felfoghatatlan mit lehet ezen veszekedni…mindenesetre, mint eddig minden ez is sikerült neki…Anyám olyan mint egy rossz kamasz…hihetelen…
Napi 12 órát ül a gép előtt, én azt látom, hogy a családi kapocs kezd felbomlani, mindenki látja ő nem! Netfüggő? Gondoltam, beszélgessünk róla!
Mi lett a vége?? Én vagyok a g*ci a rossz!!!! Én vagyok az akit anyám igy jellemzett: “…utálom az ilyen hátúlról áskálódós, kétszínű szarkavarókat…” köszönöm az öszinte szeretetet… igazán, ugy érzem kiérdemeltem…komolyan…
Pedig én csak beszélgetni akartam, szerettem volna….de nem gondoltam volna h anyám paranoiás??? És rögtön azt látja bennem, h én nem látom szivesen a gépnél….én csak azt nem látom szivesen amit ő nem vett észre…csak én…..
mindenesetre….most jól kisirtam magam…majd megváltozik minden…vagy én változom tovább, formálódom a változó világgal….hmmm…
hmmm…hmmmm
Jó dolog az ha tudod, hogy van aki öszintén szeret, és te is próbálod visszaadni azt a szeretetet amit ő ad neked…sok sikert Magamnak!
Oldjuk meg a próblémákat és ássunk a dolgok gyökeréhez Bulldózerrel!
Védelem…
2008 január 22. | Szerző: Örökmozgó Rágcsáló
Egyszer engem meg akartak változtatni! Édesanya nem viselt el olyannak amilyennek születtem…. másnak akart látni, változnom kellett….ám még sok embernek nem feleltem meg…még gyenge voltam, kisgyermek, gyúrható!KÉplékeny! Játssz, formáld kedvedre!! Hisz a tied! Csak h ő is érez!!
de nem teljesen….egy kicsi megmaradt…vagy talán több is annál???
Azt a kicsit (vagy sokat?), csak annak mutatom meg, aki igazán megárdemli, akiben megbízhatok! Sajnos kevés ember van ilyen, és sajnos kevés ember ismer IGAZÁN!
Kell a páncél a védelem a nehéztüzérség ellen.
Az emberek ellen…. “Az emberi faj egy betegség ami behálóz mindent!! Elpusztítja a Földet! Ki kell jutnom innen!!!!” … védelem, hogy ne használjanak ki, hogy ne tudjanak rólam mindent és, hogy mindig legyen egy kis meglepetésem….
Vagy a védelem nem is erre szolgál?? Lehet már magam sem tudom mire való ez a védelem??? Lehet már nincs is??? Lehet már összemosodtak a megváltoztatott énjeim?? Lehet már önmagam vagyoik??? Lehet nincs is semmi rejtegetnivalóm???
Minden lehetséges….de még mindig nem tudom, ki vagyok…
Vagy már magam vagyok, csak nem ismerem?? Ki ez??? Mi ez??
Valóban?
2008 január 14. | Szerző: Örökmozgó Rágcsáló
Kicsi öszinte es elnyomhatatlan vagyok….utalam az egoista
embereket mert jobban szeretik magukat mint engem :D:D nem szabad túlságosan
komolyan venni az életet, és túl sokat aggódni olyan dolgokon, amelyek biztos,
hogy rendbe jönnek.Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki.
Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett…, zamatos…,
kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek
emberek akik, nem szeretik a szilvát. Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb
szilvája, és valaki akit kedvelsz nem szereti a szilvát, megvan rá a
lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd ha azt választod, hogy banán leszel,
csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva. Vedd észre,
hogyha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek akik nem
szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb
banán lenni, ami lehetetlen hisz te szilva vagy, de megpróbálkozhatsz megint a
legjobb szilva lenni…
KImondhatatlan? Kifejezhetetlen?
2008 január 14. | Szerző: Örökmozgó Rágcsáló
Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem
alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos
akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült – s azt
mondom a kedvesemnek: “Szeretlek!” … Mi ez?! … Mi az, hogy
“szeretlek”? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol!
Méltatlan a valósághoz! … Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam
vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült
vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok
kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult… A sejtjeim
szomjaznak rád… Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!… De
hol jön ehhez a szó, hogy “szeretlek”?!… Ami a lélekben egy egész
világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel
így van. Elmondhatatlanok.
Miértek és egy emberi döntés…
2008 január 14. | Szerző: Örökmozgó Rágcsáló
Mért utálom azt ami
körülvesz? Mért utálom a multam? Mért utálom a jelenem? Mért gyűlölöm a jövőm?
Mért tör rám az élet iránti szánalom? Mért akarok egyszer élni másszor halni?
Mért sirok az egyik pillanatban s a másikban mért nevetek? Mért titkolom azt ami
vagyok? Mért tettetem magam boldognak mikor nem vagyok az? Mért nem vagyok
boldog? Mért nem jó sehogy? Mért nem jó sehol? Mért kell ennyi gond és baj?
Mért kell élni, Mért kell élnem? Mért kell élned? … a sors akarta így? …a
sors ne akarjon semmit amig engem nem kérdezett!!!!! Nincs gyötrelem, bánat,
bűn, gyilkolás, áldozat, szenvedés, romlás….de hol van ez a Világ? Magadnak
kell megteremtened? Vagy magadban kell megteremtened? Vagy nincs is ilyen? Vagy
van csak te már túl szennyezett vagy ahhoz, hogy oda betedd mocskos lelked?
SEGÍTSÉG elvész a lelkem a köd sötétjében! Elemészt a rossz! …megölöm magam,
megöl a bánat, megöl az ki hozzám ér vagy ki hozzám szól megbánthat….
Meg kell akadályozni! Nem ölehetem meg
magam….!!!! NEEEEM!!!! Tombolni kell örjöngeni….!!! Hátha jobb lesz….és
ha nem? Egy próbát megér…ha nem lesz jobb energiád pazarolod….majd
kipihened s újratöltödsz…De ha nem?…akkor …addig-addig örjöngsz,
tombolsz, dühöngsz s orditasz, miközben szíved hevesen ver, s megállni nem
mer….akkor kimerülsz…s holtan esel össze s szívverésed megszűnik…nem
hallja többé senki….csendben halkan, tompán érsz földet, kecsesen
zuhansz…gyönörű látvány….hajad lobog…hullámzik…megcsillannak rajta a
fények….szemed…a szemed! üveges és halott…a szönyeg és a padlo mintája
tükrözödik csak benne….a lélek elhagyott….először a térded ér földet, majd
lassan halkan gyönge tested is….kicsavarodva fekszel s meredsz a
plafonra….szemed lassan lecsukódik…mindjárt vége…nem tart soká….mindjárt
ott vagyok!….Igen már látlak is…fényárba úsztatlak…vibráló fényemmel
körbe ölellek….hideg vagy, de még rám nézel….nem adod fel könnyen….még
élni akarsz….igy nem vihetlek magammal…hát megcsókolom homlokod
…kebledre helyezem kezem s sikolyt csikarok ki belőled…hamarosan léptek
közelednek…hát elmegyek….megmenekülsz s élhetsz tovább….van választásod
…neked kell döntened…. élni akarsz? vagy halni?
Az életet választottad….de ne feledd….te
döntöttél! Én nem tettem semmit…
Megint itt vagy?…Nem nem én vagyok….korházban
vagy…mert az Életet választottad….könnycsepp gurul le arcodon…Rosszul
döntöttél? Dehogy…csak ember vagy…s megvisel az élet súlya….ne aggódj
gyorsan vége szakad majd ennek…
Míg éltem, rontásod voltam – ha meghalok, halálod leszek.
2008 február 3. | Szerző: Örökmozgó Rágcsáló
Mért jelented ki csak úgy egyszerüen, hogy nem akarod az Életedet?? Hogy el akarod dobni? Miért akarod eldobni az ÉLeted? Miért jut ilyen az eszedbe?? Gyáva vagy ha azt mondod meg akarsz halni?
Öngyilkosok… fiatalok. Miért teszik?
Miért lesznek önyilkosok? Családi válságok, barátok elvesztése, vagy rossz társaságba keveredés.
Nekem is volt már dolgom ezzel a gondolattal, hogy öngyilkosság. Nem is olyan régen… valami miatt, úgy érzem ez lenne, a legegyzserűbb megoldása mindennek. Véget vetnék anyám gondjainak, nem kellene idegeskednie miattam, nem kellene balhéznia velem, nem kellene nekem sirnom miatta, és nem kellene többet menekülsére gondolnom miatta…
Megoldodna minden, de amikor lelültem a szobámba a sötétben, egy nagyobb mennyiségű altatóval a kezemben…elsirtam magam. Gondoltam a barátaimra, a szép pillanatokra, hogy mennyit nevettünk együtt, hogy mennyi mindent terveztünk még, és mit akarunk még véghez vinni…
És a DrágaUram…ő hogyan viselné?? A temetésemen kellene jelen lennie? Mit érezne? Mi történne vele utána? Hogyan élné meg? A hátralévő élete gyász lenne, vagy új életet kezdene más emberrel akit ugyanigy szerethet, mint engem…
Ha meghalnék, ki siratna meg?
De félek, hogy a családi viszonyok miatt nem fog menni. Nem fogom birni, megszakadok, egyszer összefogok omlani, egy romot újraépiteni pedig nehéz, az eredeti formámat pedig nem fogom soha elérni ha egyszer csütörtököt mondok…
De miért akar valaki öngyilkosságba menekülni?? Természetellenes! És a szülő utána magát hibáztatja, hogy mit nem vett észre, mit nem cselekedett jól…?
Vagy az idő begyógyítja a sebeket??
“Önmagát az ember nem tartja csodának, inkább esendőnek. De akit szeret, abban meglátja a soha nem ismétlődő csodát, az egyetlent és egyszerit. Ezért elviselhetetlen elveszíteni azt, akit szeretünk. Ezért nem lehet betölteni utána az űrt.”
/Kun Erzsébet/
Oldal ajánlása emailben
X