Holló

2009 november 24. | Szerző: Örökmozgó Rágcsáló |

Amikor Ő elutasít beteges rettegés fog el, itt kezdődik el
minden, mikor elkezdesz félni és nem tudod h mitől félsz, de már érzed, hogy benned
van… Érezted már? mert én ma is… Olyan érzés, mint amikor megtaláltad a nagy
szerelmed, de ő elhagy… darabokra törsz legbelül… sajogsz, remegsz és úgy érzed
megfulladsz…a mellkasodban erős szorítás, egy láthatatlan kéz a szívedet
markolja és húzza, cibálja…. Lehetetlen és tehetetlen állapot…

Düh fog el és úgy érzed, mindjárt megőrülsz, most már nem
csak egy érzés marcangol, hanem te is saját magadat….és azt, akit szeretsz…Sírsz,
dühös vagy és gyűlölöd Őt. Azért mert elutasított… beteges vagy és kegyetlen… Ő
tiszta szívű és szeret… te e helyett gyűlölöd kegyetlenül… miért?

Szeretethiány!  mondod, de ha eltaszítod,
az maradsz szeretet hiányos… De te makacs vagy túlságosan is… és nem tágítasz…
vagy nem is vagy makacs? csak szeretsz halott lenni legbelül?  Szeretethiány, szeretethiány, szeretethiány,
szeretethiány…. MI EZ?

Kegyetlen érzés, megfordul minden… forog a világ, pedig nem vagy részeg…
MINDENT UTÁLSZ, MINDENT GYŰLÖLSZ ,PUSZTÍTASZ…. az idő mindent megold ez jut
mindig eszedbe.. de nem….ő sem cselekedhet helyetted…

Bűntudat.. felváltja a gyűlöletet és jobban fáj mint eddig.. ez a rádöbbenés
szakasza most hiányzik az ölelés, a szeretet .. már tudod nem kellett volna… de
tudod h nem teljes… legközelebb úgyis megint „érzelmi barbár”  leszel…mert nem tudsz megváltozni akármennyire
akarsz….ilyen vagy… egy beteges önmarcangoló üres emberi szenny…  

Félsz egyedül lenni, mert minden gondolatod rád zúdul, zúg a
fejed… homályos lesz a tekinteted és kétségbeesetten nézel ki a párás ablakon…
annyiszor gondoltál már arra h legyen vége, de szeretsz élni van kiért, de Őt
is hamar meg fogod ölni, magaddal viszed, egy érzelmi zsákutca vagy és azzá
teszed azt is aki túl közel ér hozzád….  nem tudod mit kezdj magaddal… így csak üveges
tekintettel bámulsz magad elé és várod h kirobbanjon belőled, h vége legyen
végre de nem akar… nem szakad ki csak vadul 
csapkod akár egy fokságba esett Holló, sziszeg, csíp szabadulni
akar, de valami visszatartja, pedig ereje lenne kitörni de még mindig valami mégsem valahol még gyenge… még nem teljes, még éhes, még akar dühöt, gyűlöletet…halottszín szemét látod megcsillanni ott benn… verdes még egyet, majd kicsíp egy darabot a szívedből és jóízűen falatozva
megnyugszik és elül… és már tudod h mit fog hozni a holnap…  akkor fog kitörni amikor te sem fogsz rá számítani és ott fog megmarni ahol
a legjobban fáj… Őt….